" Életünk során eleshetünk. Tehát mit csinálsz ha elesel? Felállsz! Mindenki fel tud állni, mert a lábait épp nem másra használja... És addig nem megy sehova... De elmondom, hogy vannak olyan pillanatok az életben, amikor elesel, és úgy érzed nem vagy elég erős, hogy újra felállj! Szerinted van még remény? Mert én most itt vagyok arccal lefelé és szinte lehetetlennek tűnik felállnom. Érted? Megpróbálok felállni innen százszor is és ha századszorra sem sikerül... ha nem sikerül és feladom, akkor szerinted fel fogok állni? Nem! De ha nem sikerül, megpróbálom újra és újra... De szeretném ha tudnátok, hogy az még nem a vége... Az a fontos, hogy hogyan fejezed be. Te erős leszel a végén? És tudom, hogy meg fogod találni az erőt, hogy újra felállj. "

2011. június 29., szerda

minden nap egy új remény

Feltöltődve, frissen és üdén értem haza:) Akiket szeretek láttam őket és tudom, hogy mindig ott lesznek mellettem:) Imádom a barátaimat! A világ legjobb érzése, hogy valakiknek szükségük van Rám és bárhol is vannak én mindig ott vagyok a szívükben:) ugyanúgy, ahogy ők az enyémben. Hiába van köztünk több ezer kilométer az igaz barátság mindig kitart:)

Köszönöm a sorsnak, hogy legalább ezt az egyet nem vette még el tőlem... köszönöm, hogy van miért köszönetet és hálát mondanom! Örülök, hogy ilyen vagyok és nem élek hiábavalóan:)!


http://www.youtube.com/watch?v=acvIVA9-FMQ
Bejegyezte:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)