Van néhány olyan Pillanat, amikor úgy érzed, elveszett minden,ami fontosnak számít, és úgy érzed önmagad vesztetted el. Van néhány olyan
perc, amikor legszívesebben láthatatlanná válnál és nem néznél semmivel sem
szembe. Ilyenkor elgondolkodsz, mi az értelme mindennek! Aztán jön valami,
ami magával sodor, valami, amit nem tudod miért, de magával ragad, lenyűgöz,
ugyanakkor felkavar és mély érzéseket ébreszt benned. Lehet ez csupán egy
találkozás, egy érintés, amitől kiráz a Hideg, lehet ez egy csók, lehet ez egy
ki nem mondott szó, lehetnek ezek érzések, amiket nem mond, vagy mondasz ki.
Magadban megpróbálsz választ keresni az összes benned felmerülő kérdésre, de bekell látnod, nincs értelme kérdezni, a válaszok benned vannak. Sodródnod kell,
hisz ha folyton azon agyalsz, mi lesz neked a legjobb, lehet elszalaszthatsz néhány olyan pillanatot, amelyek szebbé tehetnék az életed. Ha minden
elveszett, akkor is mindig ott a remény, hogy talán mégis minden jóra fordul.
Előbb vagy utóbb persze, de minden rendbe jön. Hisz miért lennél Te az az
ember, aki boldogtalan kellene, hogy legyen? Ugyan miért is? "Én nem
leszek ez az ember. Én boldog leszek!!- El kell ezt hinned!! El kell
dönteni, akarod e, hogy a dolgok jóra forduljanak, vagy továbbra is szenvedsz.
Ha eldöntöd magadban, hogy igenis, boldog leszel, akkor azok a pillanatok, amik
majd reményt adnak, azok fognak éltetni, és elég erőt adnak, hogy folytasd.
Aztán hírtelen a boldogság kellős közepén találod magad és azt kérdezed, hogy
történt ez??? És a szád mosolyra húzódik és nevetve gondolsz majd vissza arra
az időre, amikor még nem hittél a Pillanatokban, amelyek tulajdonképpen
megváltoztatták az életed. A boldogság mindig akkor jön, amikor nem várod.
> én még nem jutottam el addig a pillanatig, hogy felhőtlenül boldog legyek, de hiszem, hogy mindennek eljön a maga ideje... bár ahhoz az kellene, hogy az elmúlt 5 évet semmissé tegye valamiféle csoda... kezdődhetne ezzel a boldogságom, egy csodával... de persze akkor szegényebb lennék ezernyi érzéssel, emlékkel és tapasztalattal, de talán megérné... sosem lehet tudni :)
Reggel óta azon gondolkodom, hogy el kellene indulnom elintézni a dolgaimat, de nem szeretnék újra gyalog végigslattyogni a városon ezért aztán kerékpárra kellene váltanom, de hiába van lent a drága biciklim a pincében, ha a kerekei laposak... ugye mekkora probléma? :) tudom, hogy nem az, mert pár perc alatt orvosolható, viszont...nem tudom, hogy ha eltolom a legközelebbi benzinkútig vajon ott felfújható-e a kereke?... most nevess ki nyugodtan, hogy ilyeneken problémázom...de nekem ott volt Ő, aki megoldotta, hogy a kerekeim kemények legyenek, mindig tudta a megfelelő gyógymódot és én most elveszett vagyok nélküle akárhogy is nézzük! Szívesen felhívnám és megkérdezném, hogy Szia Kedves megmondanád, hogy voltunk-e benzinkúton kereket fújni vagy hogy csináltuk annak idején? és ő tudná... de nem tehetem meg hiszen mintha nem is lettem volna...
A minap kaptam egy megjegyzést az édesanyjától, aki szinte nekem is az anyukám... azt mondta hogy beszélgettek talán a szakítás óta először kerültem szóba... nem szeret rólam beszélni fájdalam, ezért inkább kiűz az életéből... és az a mondat hagyta el a száját, hogy " Nem tudta értékelni, milyen jó dolga volt mellettem" szerintem nem ismeri a szavak súlyát... másrészt pedig nem értem minek kell ezt nekem tudnom, hiszen én ezzel már nem leszek kisegítve... én ettől nem érzem magam majd jobban, hogy mégis más karjaiban hever... ez egy felesleges információ volt számomra, mivel csak én érzem magam ramatyabbul tőle... ő ugyanúgy éli vígan az életét... attól, hogy egy percig rám gondolt mialatt megfogalmazta ezt a mondatot nem ér fel az én több hónapnyi szenvedésemmel...
Furcsa az élet... viszont egyet tudok, ha én tettem volna ugyanezt meg valakivel akkor is én húznám a rövidebbet, mert az én tetteimet mindig megbosszulja a Jó Isten vagy a Sors vagy nevezzük akárminek! Mindig visszakapom a pofonokat a hibáim miatt, csak nem értem, hogy ez másoknál miért nem működik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése