" Életünk során eleshetünk. Tehát mit csinálsz ha elesel? Felállsz! Mindenki fel tud állni, mert a lábait épp nem másra használja... És addig nem megy sehova... De elmondom, hogy vannak olyan pillanatok az életben, amikor elesel, és úgy érzed nem vagy elég erős, hogy újra felállj! Szerinted van még remény? Mert én most itt vagyok arccal lefelé és szinte lehetetlennek tűnik felállnom. Érted? Megpróbálok felállni innen százszor is és ha századszorra sem sikerül... ha nem sikerül és feladom, akkor szerinted fel fogok állni? Nem! De ha nem sikerül, megpróbálom újra és újra... De szeretném ha tudnátok, hogy az még nem a vége... Az a fontos, hogy hogyan fejezed be. Te erős leszel a végén? És tudom, hogy meg fogod találni az erőt, hogy újra felállj. "
... az élet ilyen
“Amit azelőtt szerettem, többé nem szeretem. Mit mondtam? Hazudok. Még most is szeretem, de mérsékeltebben. Ismét hazudtam. Szeretem, de szégyenlősebben. Szomorúbban. Most mondom meg az igazat – szeretem, de szeretném nem szeretni. Epekedek, hogy gyűlölni tudjam, de csak szeretem, akaratom ellenére. Kényszerűségből, szomorúan gyászolva…”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése